Újrakezdés

Őszi bogyógyűjtés 

Szeptember végével a gyógynövényes főszezon is véget ér, de még nincs itt az ideje a téli pihenőnek: ilyenkor kezdődik a szüret időszaka: nemcsak a szőlő, alma, körte, hanem a vadgyümölcsök érési ideje is. Közülük talán legismertebb a csipke, a vadrózsa áltermése, de érdemes gyűjteni galagonyát, kökényt, somot, a feketebodza bogyóját, a termesztett gyümölcsök közül pedig nem szabad kifelejteni a homoktövist sem, amiről már korábbi cikkemben írtam.

Bodzabogyó

A fekete bodzáról (Sambucus nigra) legtöbbeknek a tavasszal, nyár elején nyíló, hatalmas fehér tányéros virágok jutnak eszébe. Illatos virágiból finom szörp készíthető, teája izzasztó, lázcsillapító hatásáról ismert, gyakori összetevője a megfázás, nátha, influenza tüneteinek enyhítésére készült teakeverékeknek. Ennek a közkedvelt gyógynövénynek az ősszel érő bogyója sokkal kevesebb gyűjtőt vonz magához: bár a mezőgazdaságban termesztett bodza bogyóit az élelmiszeripar mint szinezőanyagot felhasználja, a vadon termő bodza bogyóit kevesen gyűjtik. Beltartalmi értékei, többek között a nagyon magas vitamin, aminosav, ásványi anyag, anto­cianin és flavonoid tartalma miatt immunerősítőként használható.  Kiemelkedő a vas-, kálium-, kalcium-, magnézium- és foszfortartalma. Szinte valamennyi, a fehérje beépítéséhez szükséges esszenciális zsírsavat tartalmazza.  A terméséből készült tea enyhe hashajtó hatású, izzasztószerként, vizelethajtóként is kiváló. A friss termésből lekvár is készíthető, meghűlésnél immunerősítőként és izzasztóként szolgál, de enyhíti a reumatikus fájdalmakat is.  

Antocián glikozid tartalma sokakban félelmet kelt: ezek a vegyületek a szervezetben átalakulva akár mérgezést is okozhatnak, hányást, hasmenést, izomgörcsöket okozva. Ezek a mérgező vegyületek azonban hő hatására bomlanak, így a megfőzött lekvár, főleg, amiből a magokat kipréselték teljes biztonsággal fogyasztható.
Nem állítható azonban ugyanez a bodza rokonairól, a gyalogbodza (Sambucus ebulus) valamint a fürtös bodza (Sambucus racemosa) valamennyi része nagy mennyiségben tartalmaz mérgező vegyületeket, ezért fogyasztásuk veszélyes!

 

"Izzik a galagonya ruhája"

Szeptember végén, október elején kezdődik a galagonya termésének begyűjtési időszaka. Ezek a piros bogyók legelőkön és erdőszéleken gyakran előforduló ágtövises cserje, az egybibés (Crataegus monogyna)- és cseregalagonya (Crataegus oxyacantha)  termései. 

A népi gyógyászatban az egyik leggyakrabban alkalmazott szívgyógyszerek egyike. Jótékony hatását már az 1.században lejegyezték, hatásosságát mára már klinikai vizsgálatok is alátámasztják. 

A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben a galagonya termése és virágos hajtásvége egyaránt szerepel. Illatos  virágai öt fehér sziromból állnak, májusban nyílnak. 

Jó hatással van a fáradt, túlterhelt, stresszben élő szervezetre: a népnyelv a szív kenyerének is nevezi. Glikozidjai javítják a koronáriakeringést és a szívizom vérellátását, fokozzák a szívizom összehúzódásának erejét. Rugalmasan tartja a szívizom sejteket és az érfalakat, csökkenti a magas vérnyomást. Nyugtató, enyhe vízhajtó hatása miatt is segíti, könnyíti a szív munkáját, ezért idősebb korban teájának rendszeres fogyasztása preventív céllal is ajánlott lehet. 

Terméséből megszárítva készíthetünk teát: érdemes a virágos ágvéggel keverve készíteni a forrázatot, ezt  15 perc áztatás után szűrjük és fogyasszuk napi rendszerességgel. 

A friss termésekből készíthetünk lekvárt: érdemes almával, birsalmával keverni, az eredmény egy igazán különleges ízű és hatású lekvár lesz, de készíthetünk likőrt vagy gyümölcszselét is, fűszeres íze miatt mártások, saláták különleges összetevője is lehet. 

Csipke

Talán az egyik legismertebb őszi vadgyümölcs a vadrózsa áltermése, a csipke. A dércsípte bogyókat a régiek is gyűjtötték, szárították teának, készítettek belőle szörpöt és lekvárt is, amit mifelénk hecsedlinek hív a népnyelv, de különböző tájainkon a legkülönbözőbb nevekkel találkozhatunk. A csipke begyűjtése nem egyszerű feladat, hiszen a tövises cserje nem adja olcsón a gyümölcsét, de mindenképp megéri a fáradtságot! A csipke beltartalmi értékei miatt az őszi-téli időszak egyik legkedveltebb és legfontosabb gyümölcse. Magas C-vitamin tartalma mellett nem elhanyagolhatóak értékes cukrai, a benne megtalálható pektin, szerves savak, ásványi anyagok és nyomelemek. részt vesz az oxidációs folyamatok szabályozásában, erősíti a vérerek falát, szilárdítja a kötőszövetet, fokozza a szervezet védekezőképességét, ellenállását a fertőzésekkel, betegségekkel szemben. Mindezek mellett a csipkebogyó segíti a csontok erősödését, szilárdságát és a csontképződést. Javítja a vér koleszterinszintjét, szabályozza a vérnyomást, valamint elősegíti az emésztést. Jó hatással van a szív egészségére, illetve az általános egészségi állapotra. 

Kökény

Koratavasszal az elsők között hozza sűrű, fehér virágait. A népi megfigyelés úgy tartja, hogy a kökény virágzása még fagyot hoz. Idén tavasszal olyan erős fagyokat hozott, hogy szinte valamennyi virág lefagyott, így hiába, hogy az erdő alja tele van kökénybokrokkal, alig találni rajtuk egy-két kéklő bogyót. Nincs ez minden évben így, és ha a virágok által ígért fagy mégsem olyan erős, az őszi első fagyos éjszakák után érdemes begyűjteni a dércsípte kökénybogyókat! Ilyenkor már nem olyan fanyar, mint a fagyok előtt, beltartalmi értéke pedig- mint valamennyi őszi gyümölcsnek- érdemessé teszi, hogy rászánjuk az időt és az energiát! És persze a kezünket: ez a bokor is erős ágtöviseket növeszt, hogy ne legyen egyszerű megszerezni gyümölcsét. A termésekből készített lekvár, bor, pálinka vagy likőr betegségek után kiváló roboráló szer, immunrendszer- és idegerősítő. Zsírcsökkentő hatású, fogyókúra esetén nélkülözhetetlen. Méregtelenítő és vértisztító hatása miatt bőrkiütések megszüntetésére is alkalmazhatjuk.

Ebből a termésből szinte minden készíthető, amit a gyümölcsökből lehetséges: szörp, lekvár, befőtt, zselé, likőr- édességnek, vagy húsok mellé mártásnak egyaránt kitűnő, érdekessé, változatossá teszi az ételeket: érdemes kísérletezni!