A nyírfa titka

Még csak február közepe felé járunk, de a tavasz első hírnökei már megjelentek. Virít a hóvirág, megjelentek az első barkák, így az allergiások már érezhetik: közel van a kikelet.

A gyógynövények gyűjtőinek is közelít a szezon, és lassan tele leszünk feladatokkal. Bár az erdők még kopárak, a nedvkeringés kezd már megindulni: itt az ideje a nyírfavíz begyűjtésének!

Ez a szép, fehér kérgű fa hazánk erdőiben is gyakori. Gyógyító hatását régóta ismeri és használja a néphagyomány. Levelét, rügyeit, kérgét gyógytea készítésével vizelethajtásra, reuma kezelésére használták. Levelének drogja a VII. Magyar Gyógyszerkönyvben is megtalálható  vízhajtó, vesekőoldó tulajdonságainak köszönhetően.

Nyírfavíz, vagy virics

Észak- és Kelet-Európában illetve Oroszországban is nagy hagyománya van a nyírfák tavaszi csapolásának és a nyírfavíz fogyasztásának. Hazánkban is ismerte a néphagyomány, az utóbbi években előszeretettel cikkeznek róla, palackozott változtata pedig megjelent  a bioboltok polcain. De mit is tartalmaz ez a különleges víz és mit várhatunk tőle?

Összetételét tekintve elsősorban víz, literenként párszáz miligramm fehérje, egyszerű cokor, kevés C-vitamin és ásványi anyagok találhatók benne. Ez utóbbiak összetétele elsősorban attól függ, milyen talajon, milyen területen nőtt az adott fa. A nyírvíz fogyasztásának veszélye is ebből adódik, hiszen szennyezett talajon növekedő fa vize tartalmazni fogja ezeket a veszélyes anyagokat, elsősorban nehézfémeket.

Hogy miért őrzi mégis évszázadok óta a néphagyomány? Miért fogyasztják előszeretettel a mai napig a test tisztulását, méregtelenítést, immuntámogatást várva tőle?

Enyhe vesehajtó hatását ugyan igazolták, így a tisztító, vesekőhajtó hatás valóban bizonyított, bár kétségkívül kevesebb, mint amit ugyanennek a fának a leveléből készült teától remélhetünk.  Más különleges tulajdonsága- a tudomány mai állása szerint- nincs.

Én azt gondolom, hogy a népi hagyományok tapasztalatait mégsem lehet semmisnek gondolni. A legtöbb természetgyógyászati rendszer az élő szervezeteknek különleges energiát- bioenergiát tulajdonít, a kínai gyógyászat ezt csínek nevezi. Ez a hagyományos gyógyító rendszerekben evidenciának számít, ugyanakkor a természettudományok kevéssé vizsgálták, és a vizsgálatok eredményeit ma is sokan megkérdőjelezik.

A télen nyugvó fa energiáját mélyen a föld alatt, a gyökereiben raktározza. Tavasszal a nedvkeringés megindulása után pár hét leforgása alatt megjelennek az első rügyek, zöldbe borul a fa, élettel telik meg a hosszú tél alatt tetszhalott erdő. Talán ezért gondolták eleink, hogy a nyírfa vizében ott az életet adó energia, ami minket, embereket is feltölthet, megtisztíthat, felkészíthet az új tavaszra. 

A természetgyógyászatban nem egyedi gondolat az, hogy a víz képes információt, energiát közvetíteni. Olyan információkat és energiákat, amik finoman áthangolják szervezetünk működését, noha abban a vízben kimutatható hatóanyag nincs. Ilyen elven működik a homeopátia is, amit bár a természettudományok hívei a mai napig támadnak, szép esetszámmal bizonyította hatásosságát.

Bár a nyírfa vizét nem kutatták olyan mélyen, nem jegyeztek föl csodás gyógyulásokat sem, mégis azt gondolom, hogy ezeken a koratavaszi napokon érdemes pár órát rászánni, hogy kortyolni tudjunk ebből a különleges nedűből. Csodákat valóban nem érdemes várni tőle, de azt hiszem, a tavaszi nap első sugarai, a friss levegő és az ébredező fa friss nedve mindenképp egészségünkre fog válni!

Ha szeretnél bővebb információkat kapni a nyírfavíz gyűjtésének írott és íratlan szabályairól, ha szeretnéd első kézből megismerni a nyírfa csapolásának fortélyait, keress bátran és csatlakozz nyírvíz gyűjtő túráimhoz, melyek részleteit  ide kattintva megtalálod!